Üdvözöllek a két kis rosszcsont oldalán!


A nevem Kriszta, én volnék a gazdája a honlap két főhősének. Az oldalt értük, a jack russell terrierek iránti szeretetből hoztuk létre, szeretnénk ha mindenki akinek egy kicsit is felkelti érdeklődését a fajta tapasztalataim alapján betekintést nyerhessen ezen kutya óriási lelkébe megismerhesse igényeit. Mikor a JRT mellett döntöttem még nem tudtam mit vállalok, de egyben biztos voltam, minden áron ilyen kutyust szeretnék, egyszerűen beleszerettem. Két kutyusom jelleme merőben más, egy pár mondatban jellemzem őket.

Borisz, a magának való, igazi bátor vadász, nem kímél se madarat, se sünt, hogy a macskákról ne is beszéljek, ugyanakkor ő az aki naphosszat képes ücsörögni és kémlelni, hogy mi történik a környezetében. Ha valami „felháborító dolog” történne azonnal pattan és őrmester módjára tesz rendet. Ami nagyon érdekes nem szeret játszani, kivétel a Chilivel való hancúrozást, próbálkoztam már mindennel, de az igazi kikapcsolódást számára a szabadság – értem ez alatt erdőben, mezőn való szaladgálás – jelenti, na és persze ahogy már az előbb írtam, a vadászat. Ha elkapja a hév semmilyen parancs nem használ, képes több tíz percre felszívódni, belefeledkezni a nyomok felkutatásába. Ezek az elcsatangolásai trófeával még soha nem jártak de sikerült rám hoznia a frászt és persze mindig tudja, hogy rossz fát tett a tűzre, lelapult füllel somfordál vissza. Nagyon intelligens, értelmes kutya, a szemei szinte beszélnek, kiolvasható belőlük ha bánatos, ha dacos, vagy ha bármit szeretne. Mind ezekkel szemben áll öntörvényűsége, aminek sokszor nem tud vagy nem akar parancsolni. (lehet, hogy pontosabb lenne úgy fogalmaznom, hogy a gazdi nem tud parancsolni)

Chili, a hibbant kiscsaj, igazi kis bohóc, soha ki nem fáradó szeretet bomba. A játék a mindene, ha a labdájáról van szó mindenre képes, akár földig lógó nyelvvel szalad érte. Igazi árnyék, soha le nem szakadó árnyék, mindig a közelemben kell lennie. Extázisba jön a sétától, a nyakamig ugrál és noszogat: „na indulunk már”, „menjünk már”.
Szemtelen, minden lében két kanál, ha bezárom őket a lakásba, biztosan tudom, hogy ki ehette meg az asztalról a csokit és bosszúból ki tett egy pici tócsát az ajtóba. A területét büszkén védi, az elhaladó gyalogosoknak rendszeresen megmondja a magáét, persze szívesen veszi Borisz támogatását a háttérben. Az idegenektől tart ezért nem keresi a társaságukat.

Mint látszik, nagyon különböznek, de egyben biztos nem, igazi társai az embernek, alig várják, hogy haza érjek és megsimogassam az izgága kis testüket. Nagyon sok szeretetet adnak, de cserébe sok türelemmel tartozom. Jó jelzőkutyák, néha kicsit túlzásba is viszik. Ha nem foglalkozom velük szomorúak, ha foglalkozom velük sosem elég. Imádnak autózni, mert akkor is a gazdival lehetnek. Utálják a vizet, Borisz egyenesen önkívületben dörgölőzik, nagyokat fújtatva, átható tekintettel (ha a szemével ölni tudna..) kínlódik. Borisz drót szőrét kb. negyed évente trimmelem, így alig hullik, míg Chili sima szőréről ez már nem mondható el, mindenhol ott van, 2 naponta porszívózás, ez az egyetlen hatékony módszer és az elfogadás: Chili szőr mindig, mindenütt akad.

Remélem a leírtak segíthetnek a döntésben ha valaki kutya vásárlás előtt áll, másoknak pedig jó összehasonlításként szolgál.

Jack R.T. 2006